A szerény legenda: Csík Tibor 40 éves

Hétfőn töltötte 40. születésnapját a szatmári labdarúgás utóbbi két évtizedének egyik kiemelkedő egyénisége, akit nem csak eredményei, de személyisége miatt is tisztelhetnek az Olimpia szurkolói. Megfordult a román utánpótlás-válogatottban, hat bajnoki címet, két Román Kupát és két Szuperkupát nyert, első európai kupameccsét a Real Madrid ellen vívta és játszott a szárnyait még csak bontogató Alessandro del Piero ellen is. Ő Csík Tibor, az Olimpia jelenlegi vezetőedzője, aki most azért dolgozik, hogy a szatmári fiatalok ismét bízzanak a fociban.

„Tisztán emlékszem az első bajnoki meccsemre. 1989 májusában a Dicsőszentmártont fogadtuk. Nyertünk 5-1-re, Vígh József pedig a vége felé küldött pályára", kezdte pályafutására való visszatekintést Csík Tibor, aki készséggel fogadta el a szatmár.ro interjúmeghívását.

A fiatal védő pályáját nagyban befolyásolta, hogy a szakszövetség a szezon végén kötelezővé tette, legalább egy ifi is pályára lépjen a második osztályban. „Így lettem én alapember. Jó csapatunk volt akkor, a második helyen végeztünk. A meccseinkre 8-10 ezren látogattak ki", nosztalgiázott Tibi.

A tehetséges védőre hamar felfigyeltek az élvonalbeli klubok, Csík pedig Temesvárra került: a Politechnicában nem csak focizott, de egyetemre is járt. A bánáti csapatnál élte meg pályafutása egyik legnagyobb élményét is: bemutatkozhatott az európai kupákban. És nem is akárki, hanem a nagy Real Madrid ellen. „Ez egy kiemelkedő pillanat volt életemben. A Real múzeumában csak úgy tátottuk a szánkat a sok trófea láttán, aztán nemsokára már a Santiago Bernabeu gyepén voltunk", meséli.

Remek teljesítményeknek köszönhetően bemutatkozhatott a román utánpótlás- és olimpiai válogatottban, 1993-ban pedig jött a nagy lehetőség: a Steaua. A katonacsapattal Csík hat bajnoki címet nyert és bemutatkozhatott a Bajnokok Ligájában is. „Az első cím volt a legemlékezetesebb. Nem csak azért, mert az volt az első, hanem mert akkor a Steaua négy év szünet után ért fel ismét a csúcsra. Utána viszont verhetetlenek voltunk". Szó mi szó, 1998-ig csak a piros-kékek állhattak fel a dobogó legtetejére. A csapat rendszeresen szerepelt a Bajnokok Ligájában is, ahol Csík 24 alkalommal léphetet pályára, beleértve a selejtezőket is. Emellett hatszor játszott az UEFA-kupában is. „A különbség már akkor is ég és föld volt köztünk. Dortmund, Juventus, Atletico Madrid... Tehetségünk nekünk is volt, de az infrastruktúrában óriási a lemaradásunk azóta is. "

Ebben a periódusban nem Csík volt az egyedüli szatmári a gárdában, hisz Ritli Zoltán és Daniel Prodan is a bukarestieket erősítette.

Az évtized végére egyre inkább kiegyenlítődött a mezőny, kezdtek megjelenni a magánbefektetők, mint például George Copos a Rapidnál vagy Nicolae Badea a Dinamónál. Ráadásul a Steaua labdarúgó szakosztálya ekkor döntött úgy, hogy kiválik a klubból. Ez és a játékosok folyamatos kiárusítása vetett véget a hegemóniának.

Csík 1999-ben hagyta el a legeredményesebb román klubot. Lejárt szerződésű játékosként három hónapot készült az akkor a német másodosztályú Mainz csapatánál, de a vezetők sokallták az érte kért 150.000 dollárt (a Bosman-szabály előtti időszakban a lejárt szerződésű játékosokért is pénzt kérhettek klubjaik.) Mint ahogy nem jött össze a a szerződés az Újpesttel sem, így a bukaresti Rocar, később két és fél évig a Kaposvár következett.

Harminckét évesen, 2003-ban tért vissza az Olimpiához, hogy élete egyik legfurcsább meccsét vívja meg. „A mai napig nem tudom, hogy valamely társam eladta volna az ominózus, Kolozsvári CFR elleni rangadót. Sokat hallottam erről és hát ugye egy büntetőt is kihagytunk (Marcel Baban révén, szerk). Ennek ellenére én nem tudom elképzelni egyetlen csapattársamról sem", mondta a távolba merengve Csík.

A stoplist a szögre akasztva jött a kispad. Az Olimpiát négy éve edzi, a csapat jelenleg második a III. osztály hatodik csoportjában. „Őszintén szólva, ezen a szinten nem kell nagy szakmai tudás. Ráadásul ki merem jelenteni, hogy a mi csapatunk - beleértve adminisztratív és szakmai stábot, játékosokat - a legjobb a csoportban", igyekszik minimalizálni érdemeit Csík.

Edzői filozófiájáról szólva kijelenti: számára a kölcsönös tisztelet a legfontosabb és ezt várja el játékosaitól is. „Ezen az a szinten a lényeg, hogy a fiatalok továbbléphessenek, hogy a szurkolók focit láthassanak. Ritli Zolival, Lulu Dragomirral, Paul Levivel igyekszünk átadni tapasztalatainkat és ezzel segíteni", mondta.

Edzői képesítése jelenleg lehetővé teszi, hogy vezetőedző legyen a második osztályban és hogy másodedző legyen az élvonalban. Szívesen letenné a Pro Licencet, ám mint mondja, az több tízezer euróba kerül. „Nem mondhatom magamról, hogy edzőként bármiféle sikereket értem volna el. Különben is, edzőként sokkal nehezebb, mint játékosként. A futballista szinte csak önmagától függ, míg az edző a játékosaitól, a főnökeitől, a kollégáitól, a pénztől, a médiától, a szerencsétől" véli.

„Az edzősködés csapatmunka. Mindig kikérem a kollégáim, az elnök úr, sőt néha még a srácok véleményét, de a döntés és a felelősség az enyém", mondja Csík. Mikor csodálkozom, hogy a játékosai véleményét is megkérdezi, természetességgel magyarázza. „Ők játszanak, nekik kell jól érezniük magukat a pályán, ez a játék máskülönben nem működik".

Ami az Olimpia jelenlegi helyzetét illeti, a mester szerint tanítványaira tavasszal nehezebb feladatok várnak. Egyrészt, mert a jó eredmények miatt az ellenfelek is komolyabban veszik majd őket. Másrészt mert a jó eredmények mindig magasabb elvárásokat szülnek. „Rutinosabbak lettünk tizenöt meccsel. Állítom, hogy nekünk van a legjobb keretünk. Tavasszal is úgy fogunk felállni a pályára, hogy minden meccset meg akarunk nyerni. Aztán meglássuk, hogy ez mire lesz elég", mondta Csík. A keretben történő változásokat illetően elmondta, hogy három-négy fiatalt fel szeretne hozni, de jelentősebb változás nem várható. Hacsak nem megy el egy-két alapember.

Edzői filozófiájával kapcsolatban két korábbi mesterét emelte ki, akik a legnagyobb hatással voltak rá: Jackie Ionescu Temesváron és Keszei Ferenc Kaposváron. „Mindenkitől tanultam valamit, hisz olyan edzőkkel dolgozhattam együtt, mint Ienei Imre, Anghel Iordanescu, Titi Dumitriu, Mihai Stoichita, Cornel Dinu vagy Prukner László. Természetesen nem feledkezhetem meg a szatmári edzőimről sem, sőt, velük kellett volna kezdenem: Kuki Károly nevelt belőlem futballistát, aztán Kincses Imre, Kalmár József, Vígh József, Savanyú László, Balogh Sándor, Knobl Laci bácsi. Elnézést kérek, ha esetleg valakit kifelejtettem" mondja.

Ritli Zoli, Didi Prodan, Marius Lacatus, Miodrag Belodedici, Ilie Dumitrescu, Adrian Ilie, jött a válasz arra a kérdésre, hogy kik voltak a legjobb futballisták, akik mellett pályára léphetett. És a legjobb ellenfelek? „A Bajnokok Ligájában csupa klasszisokkal találkozik az ember", mondta, majd némi gondolkodás után elkezdte sorolni: Alessandro del Piero, Gianluca Vialli, Antonio Conte, Didier Deschamps a Juventusból, Karl-Heinz Riedle, Matthias Sammer, Heiko Herrlich a Dortmundból, Paul Gasciogne a Rangersből, Manuel Rui Costa a Benficából.

„Hogy hol leszek tíz év múlva - jött a válasz az utolsó kérdésre. Most jól hangzana, ha azt mondanám, remélem az Olimpia kispadján a BL-ben. Ám a realitások talaján kell maradnunk. Remélem, hogy a fociban dolgozom majd akkor is, akár edzőként, de menedzserként, technikai igazgatóként is el tudom képzelni magam. Egy biztos: szeretek itthon élni és dolgozni. Elégedett vagyok azzal, amit eddig elértem Hogy aztán mit hoz a jövő... ".

„El ne felejtsd beleírni, hogy Kellemes Ünnepeket kívánok a szatmár.ro minden olvasójának", fordult vissza Csík Tibor az ajtóból.

Mi pedig kívánunk neki sok egészséget és legalább hasonló sikereket a következő negyven évre is.